A minap egy nagyon megtisztelő feladatot kaptam. Felkértek, hogy írjam meg személyes élményeimet a Curves-ről. Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindent szeretném, ha tudnátok. Kezdjük a legelején: 2008. 07.25-én felhívott egy ismeretlen ember, hogy lehetőségem van fogyni és erősödn, mindezt egy tök király hangulatú (majdhogy nem) baráti társaságban, érdekelne-e a dolog. Természetesen érdekelt( már csak azért is, mert tizenkét iskolai évem alatt erőteljes sportember voltam). Másnap délután édesanyámmal feljöttem (aki ekkor már klubtag volt), s amikor beléptem az ajtón hidegzuhanyként ért a felismerés: kondigépek! Még soha nem dolgoztam ilyenen és ez a sok ember mind azt fogja látni, hogy milyen béna vagyok!!! Gondoltam! Az egyik edzővel leültünk beszélgettünk, megcsináltuk az alakelemzést. Frankón ment minden. Hanem aztán jött a kérdés: hányszor tudok jönni edzeni? Mit mondjak, kajak megállt az ütő bennem, mert féltem a helyzettől. Nem mertem többet vállalni heti 2 alkalomnál. És innen a feje tetejére állt a világ: az első edzés ideje: hétfő reggel 9 óra. Eljött a nagy pillanat. Feljöttem és zac/kávé úgy izgultam és olyan ideges voltam, mintha legalábbis az érettségi vizsgát tettem volna újra. „ Hajrá, gyerünk neki!” – így hergeltem magam, így indultam neki az első edzésnek. Szépen alakult minden, ha valamit nem jól csináltam, nem az volt, hogy: Te ehhez béna vagy, ezt nem így kell…! A végére egész lendületbe jöttem. Nem is volt olyan vészes! Sportrajongó ember szájából ez nem gyenge! De milyen ciki már, hogy csak kétszer jövök hetente?! Legyen három edzés hetente, az úgy pont köz7épenb van. Így lett heti 3 edzés Minden alakalommal mosolygós arcokat, vidám embereket láttam, jó érzés volt feljönni! Később a már ismertebb arcokkal már beszéltem is pár szót, utána a pedig már magától ment minden. Itt találkoztam 15 év után a legkedvesebb óvó nénimmel, összefutottam a sarki zöldségessel és pár volt munkatársammal is. Hatalmas élmények! Egy egész heti szabadságom alatt döntöttem úgy, hogy megpróbálkozunk azzal, hogy a hét 5 napján feljövünk! Legnagyobb meglepetésemre bevált és nem is volt olyan rossz!

Aztán egyszer az egyik edző (aki most az új klubban dolgozik), kedvesen megkérdezte: „Nincs kedved holnap is jönni?” Erre a meglepett válaszom: „ Nem mondor, hogy szombaton is nyitva vagytok?! De, örömmel jövök! „Így lett a heti kettőből heti hat edzés. Mindenki azt kérdezi, hogy, hogy bírom ezt munka mellett?! A válasz: nekem ez már úgy kell, mint a napi kenyér adag! Ha nem jöhetek, elovonási tüneteim vannak!!! Költői nyelven a Curves nekem ennyit jelent:

 

 

De ez a dolgoknak csak a fizikai része. Nos, amit én ezektől az emberektől kaptam, az olyan, hogy az szavakkal nem lehet kifejezni, mert ezt csak az tudja, milyen érzés, aki átérzi! Milyen az, amikor azt hiszed nem jó, de Ők megmutatják, hogy igenis jó! Mikor fel akarod adni, de Ők nem engedik, mert töretlenül hisznek Benned, csak Ők!!! Amikor le akarsz térni az útról, de még idejében visszafognak! Az igazság az, hogy ezt a helyet nem lehet nem szeretni! Engem az tart még mindig itt, majdnem egy éves tagság után, hogy mindig meg tudnak lepni valamivel, mindig tanulok Tőlük valamit, legyen az bölcsességi, vagy tudásbeli dolog. És nem utolsó sorban ezek az emberek egyszerűen imádni valók! Szívük akkora, hogy az egész világ belefér, türelmük gyakorlatilag végtelen, szeretetük pedig egyszerűen határtalan, ami semmihez sem fogható!!! Ők az én példaképeim, a mentoraim, akik mindent megtesznek értünk!!! Ezért olyan imádni és ölelni valók!!! Így hát, ha meg akarom fogalmazni röviden az érzéseimet, az élményeimet, akkor csak azt mondhatom Nektek, hogy:

 

 

Történetem végén pedig a saját rímeim fejezzék ki Nektek, mit is jelent nekem az a hely ahol: „ Bírni fogod magad!”

 

 

 

Köszönet a Curvesnek minden pillanatért,

Köszönet Nektek minden elhangzott szóért.

Nem is tudom, mit is írhatnék én most Nektek.

Annyi gondolat van most a fejemben.

Rövid idő alatt annyi szépet kaptam,

Mit eddig még soha nem várhattam.

Régi arcok, új emberek,

Kiket többé nem felejtek.

Szép emlékek, boldog percek,

Ezt mind köszönhetem Nektek!

Azért várok minden napra,

Hogy ébredhessek új virradatra,

S újra itt lehessek köztetek,

Gyűljenek bennem a szép emlékek!

Minden perc, mit veletek eltöltök,

Egy újabb rímet jelent,

Amit a következő versemhez

Legközelebb hozzáköltök.

Mert minden nap csak azt várom,

Hogy a munkám végre lejárjon,

Hogy bejöhessek közétek,

S edzés közben frissüljön a lélek.

Sok-sok csodás pillanat, mi életemben megmarad,

S, hogy milyen érzés győzni, a válaszom íme, ennyi:

Szemeidben boldog könny gyűl,

Kezed-lábad hidegre hűl,

Szíved dobog a torkodban,

Szavakat nem találsz: BOLDOG VAGY!

Szólni nem tudtam, hinni nem mertem,

S visszakaptam azt, amit egy ideje reméltem:

Az igaz hit valódi erejét!!!

Napjaimat, s figyelmemet ez köti le,

Ezért jövök el minden nap a Curvesbe!

Ezért nehéz az edzőket minden nap itt hagyni,

Mert máshol ennyi törődés, s szeretetet nem kapni!

A Curves számomra ezt jelenti,

Mert az edzők szeretete megtanít küzdeni!

E sorok végeztére mit is írhatnék még,

Talán csak ennyi: